Ez a lenyűgöző fametszet élénken ábrázolja a Fuji-hegyet a napfelkelte vagy napnyugta lágy fényében, ahol a csúcs éterikus rózsaszínű-piros ragyogással világít a békés kék égbolt előtt. A kompozíció kiegyensúlyozza a monumentális, árnyékos hegyet a nyugodt, kanyargós folyóval az előtérben, amelyet homokos partok és buja zöld növényzet vesz körül. A finom színátmenetek – a mély kékek és zöldek a lábánál a csúcs ragyogó vöröséig – egyszerre nyugodt és fenséges tájat alkotnak. A jelenet csendes tiszteletet sugároz a természet iránt, meditációs nyugalomra hívva, hallani véljük a csordogáló víz és a távoli madarak halk hangját.

A művész mesterien alkalmazza a hagyományos japán fametszéses technikákat, finom részleteket ötvözve széles, harmonikus színfelületekkel, hangsúlyozva a formát és a hangulatot, nem pedig az aprólékos realizmust. A mű a shin-hanga mozgalom szellemiségét tükrözi, amely a ukiyo-e esztétikát modern érzékenységgel elevenítette fel. Érzelmileg csodálatot és intimitást kelt, a Fuji-hegyet nem csupán földrajzi jelképnek, hanem változó fényben időtlen spirituális jelenlétnek mutatva be.