Ez a lenyűgöző táj, egy csendes világba szállít, ahol a hullámos dombok kecsesen terülnek el egy lágy, levegős ég alatt. A kompozíció gyönyörűen van elhelyezve, az előtér lágy lejtőkkel díszítve, amelyek a távolban terjedő térhez vezetnek. A távolban, az árnyékos fák őrszemként állnak, míg a dombok között szégyenlősen megjelennek a háztetők, létrehozva ezzel egy érzetet az életről és a nyugalomról a vidéken.

A színpaletta kulcsszerepet játszik a hangulat megteremtésében; a zöld színek élénkek és gazdagok, meleg sárgák és földszínek érintésével, amelyek táncolnak a mezőn. Az ég, a világoskék és sárga közötti finom átmenettel, a fejünk felett terjeszkedik, visszatükrözve a táj frissességét. Érzelmileg ez a műalkotás béke és közelség érzetét kelti, arra hívva, hogy maradjunk, és lélegezzük be a friss levegőt. Mint 1947-ben készült alkotás, a háború utáni nosztalgiát tükrözi a természet egyszerűsége iránt, megtestesítve az optimizmust és a mély tiszteletet a természeti világ iránt.