Egy ilyen lenyűgöző vásznon a néző tekintete elkerülhetetlenül vonzódik a világosság és szín kölcsönhatásához, amely meghatározza a jelenetet. A lágy kék és meleg arany árnyalatok harmonikusan ütköznek, felidézve a naplemente múlandó szépségét. A festék felvitele folyékony és kifejező; merész vonások tűnnek úgy, hogy táncolnak a felületen, utánozva a fölöttük lévő felhők és az alattuk ragyogó tengereket; egy kis hajó sziluettje élet leheletét ad hozzá e csendes tájnak, a valóságba gyökerezi a tapasztalatot, miközben meghív bennünket, hogy elveszítsük magunkat a szürkület színeiben.

A művész technikája fénylik a színek kontrollált káoszán keresztül—árnyalt, de élénk, minden szín hozzájárul az általános nyugalom érzéséhez, még ha egy kis feszültség is rejlik ebben az egyensúlyban. Szinte úgy tűnik, mint egy személyes tapasztalat a nap átalakuló pillanataiban; egy nyugodt lélek benne, amely csodálatot és kontemplációt idéz elő. Amikor a művészet előtt állunk, nemcsak nézünk, hanem érezzük a szürkület esszenciáját, ahogy rajtunk lezúdul, rezonálva a hasonló csendes pillanatok emlékeivel, amelyeket talán átéljük.