Ez a lenyűgöző műalkotás egy nyugodt tó képet mutat be, amelyet gyengéd vízililiomok borítanak, és amelyet egy szinte álomszerű pillanatban örökítettek meg. A víz felszíne, a lágy zöld és kék színek keveréke, egy finom fényjátéknak ad otthont, amely átlátszó minőséget kölcsönöz a jelenetnek. Finom rózsaszín és fehér vízililiomok úszhatnak a víz felszínén, szirmaik lágyan kontrasztálnak a tó gazdag színeivel. A mélyebb zöld árnyékok az alatti életről árulkodnak, míg a virágok élénk színei vonzzák a néző figyelmét, teremtve egy fókuszpontot a nyugodt csendben.

A kompozíció mesterien egyensúlyozott, a közeli struktúrák és növényzet tükröződése kettősséget teremt; mintha a néző egyszerre a konkrétumra és az absztraktra tekintene. Monet jellegzetes ecsetvonása áramlást kölcsönöz a festménynek – minden egyes vonal úgy tűnik, mintha a víz saját magában hullámzana. Ebben a tájban az idő úgy tűnik, hogy megállt, figyelmet és kapcsolatot hívva meg a természettel. Békeérzetet idéz, egy csendes pillanatot az élet káoszában, meleg ölelésbe burkolva a nézőt a természet által. Történelmileg ez a darab csodálatos példája az impresszionizmusnak, ahol a fény, a szín és a természet világa központi témák voltak, így ez a munka nemcsak a tó ábrázolása, hanem egy felfedezés a körülöttünk lévő világ észleléséről és szépségéről.