Ez a lélegzetelállító jelenet egy nyüzsgő halpiacot ábrázol egy békés tengerparton, ahol magas vitorlákkal rendelkező halászhajók nyugszanak a homokban, egy nyugodt, fakó égbolt alatt. A művész mesteri módon használja a fényt és árnyékot, életet lehelve a vászonba, kiemelve a napfényben fürdő meleg part és a víz, valamint az ég hűvös, tompa tónusainak játékát. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a részletes előtérbeli alakoktól – halászoktól és piacozóktól – a távoli horizont felé, ahol a tenger és az ég mintha eggyé olvadna.

A színpaletta földszínekből áll, de finom, lágy barna, tompa zöld és finom kék árnyalatokkal, amelyek nyugodt, mégis élénk hangulatot teremtenek. A festő ecsetvonásai precízek, szinte fotóhű realisztikussággal, ugyanakkor olyan lágyak, hogy az ember szinte érzi a sós tengeri szellőt és hallja a távoli piac zajait. Ez a festmény nem csupán a 19. századi part menti életet dokumentálja, hanem egy időtlen, költői pillanatot is megidéz az emberi kapcsolatról a természettel és a közösséggel.