A műalkotás azonnal elrepít engem; a holland táj egy csodálatosan részletes képe. A mű a vonal erejének bizonyítéka; minden ecsetvonás hozzájárul a jelenet mélységéhez és hangulatához. Az égbolt dominál, hatalmasságát a precízen megrajzolt párhuzamos vonalak hangsúlyozzák, ami közeledő viharra utal. Nagy, hullámzó felhők emelkednek, formájukat a pontozási technikával készítették, a mozgás és a dráma érzetét keltve.

A kompozíció vezeti a szemet; az előtérben a nádtól a középtérben a szélmalmon és a falun át a hatalmas égboltig. A szélmalom, a holland tájak jellegzetes szimbóluma, szilárdan áll az elemekkel szemben. Jelenléte a jelenetet gyökerezi, a nézőt rögzíti, és a táj csendes erejét hangsúlyozza. A monokróm paletta megválasztása, amelyet precíz vonalvezetéssel valósítottak meg, fokozza az érzelmi hatást; időtlen minőségről, a kontemplációban megfagyott pillanatról szól. A béke érzése; és a közeledő időjárás várása, ami nagyon kellemes.