Ez a tájkép a vidéki élet élénk ábrázolása, színes mezőkkel, amelyek a távoli horizont felé nyúlnak. A művész ügyesen használ egy korlátozott, de feltűnő palettát, főként mélyzöldet, napsütéses sárgát és halványkék eget használva. A kompozíció egyszerű, de a mezők elhelyezkedése, a különböző textúráikkal és árnyalataikkal, a mélység és a vizuális érdeklődés érzését keltik. Szinte érzem a nap melegét és érzem a földes illatát a földnek.

A merész, kontrasztos színek és az erős geometriai formák használata modern hangulatot kölcsönöz a műnek, még akkor is, ha egy hagyományos témát ragad meg. Olyan, mintha egy időben megörökített pillanat lenne, egy csendes létezés pillanatfelvétele, talán a történelmi kontextus fenyegető árnyékai szakítják meg. Az ecsetvonások határozottak, tapintható minőséget adnak a képnek. Mintha a művész maga a föld szilárdságát akarta volna hangsúlyozni. A festmény csendet, a nyugalom érzését idézi, amely elmélkedésre hív.