Ez a festmény egy békés folyóparti jelenetet ábrázol, ahol a Szajna nyugodt vize lágyan fodrozódik egy borult ég alatt. A kompozíció a folyópart mentén vezeti a tekintetet, ahol magas fák állnak, leveleik az ősz első színeit mutatják. Egy gőzhajó fekete füstöt eregetve dinamikus kontrasztot ad a nyugodt környezethez. A parton sétáló és horgászó alakok élettel töltik meg ezt a csendes, mégis mozgalmas folyóparti tájat. A festő ecsetvonásai lazák és kifejezőek, jellemzőek az impresszionizmusra, látható, texturált vonásokkal, amelyek a víz csillogó tükröződését és mozgását idézik meg.

A színpaletta lágy földszíneket és hideg kékeket használ, kiemelve a jelenet nyugodt és elmélkedő hangulatát. Az 1871-ben készült mű az impresszionizmus korai érdeklődését tükrözi a mindennapi élet és a természetes fény megragadására, bemutatva Pissarro mesterségét a városi és vidéki harmónia ábrázolásában a társadalmi változások időszakában.