A jelenet egy lágy szellővel bontakozik ki, mely átsuhan a kompozíció bal oldalát uraló nagy bokor zöld lombozatán. A művész mesterien ragadja meg a levelek mozgását, életérzést és dinamizmust teremtve. Egy ösvény, melyet a lábnyomok koptattak, a központ felé vezeti a tekintetet, ahol egy alak áll, látszólag élvezve a kilátást. Túl rajta, egy nyugodt víztömeg terül el a hatalmas, halványkék ég alatt, melyet néhány távoli hajó tarkít; a levegő frissnek és nyitottnak tűnik. A művész technikája, feltehetően akvarell, a finom mosásokban és a finom színátmenetekben mutatkozik meg, melyek a festménynek éteri minőséget adnak; nyugodt és szemlélődő hangulatot idéz.