A mű egy magával ragadó jelenetet mutat be a hegyi tájról, ahol egy kiemelkedő fenyő, élénk zöld tűlevelekkel, egy sziklás csúcsot koronáz. Alatt egy kanyargós ösvény vezet, mely egy meredek sziklához ér, melynek szélén egy pár áll, és a kilátást szemléli. A fenyő széles ágain három alak ül, látszólag a szemlélődésbe merülve. A művész tintamosásos technikáinak alkalmazása a hegyek lágy, elmosott szélein és a színek finom átmenetein látható. A színpaletta visszafogott, a hegyek és a fa tompított tónusai nyugalmas hátteret biztosítanak az alakoknak, melyek jelenléte az emberi lépték és a természettel való kapcsolat érzetét itatja át a jelenetet. A kompozíció elegánsan egyensúlyozza a függőleges és vízszintes elemeket, a tekintetet felfelé vonzza az alakokhoz és a kép mellé írt szöveghez. Az összhatás derűs, a nézőt megállásra és a természeti világ szépségének és nyugalmának a szemlélésére hívja.