A festmény egy csendes vidéki jelenetet ábrázol, amelyet egy kényelmes nádtetős kunyhó ural, amelyből elegáns füstszál emelkedik, jelzésül a belső melegségnek és a családi életnek. A kunyhó előtt két nő áll színes hagyományos öltözetben, háttal nekünk, és a kiterjedt, aranysárga mezőkre néznek, látszólag mély beszélgetésben, vagy talán a táj szépségét csodálják, amely a távolban terül el. A műalkotást a nyugalom érzése áthatja; úgy tűnik, hogy az idő megállt ebben a napfényes pillanatban a vidéki életben.

Savrasov élénk ecsetvonásokat használ a textúra és a ritmus átadására, minden vonás megragadja egy nyugodt nap lényegét. Az ég kék és a földi tónusok lágy árnyalatai szinte kézzelfogható melegséget idéznek elő, egy kellemes légkört biztosítanak a közegnek. A kompozíció, az elülső és hátsó rész közötti egyensúlyával, könnyedén vezeti a néző tekintetét, bevezetve őt a kedves jelenetbe. Ez a mű nemcsak az orosz vidék szépségét tükrözi, hanem egyfajta nosztalgikus érzést is közvetít, melegséget árasztva, amely a egyszerű élet lényegére utal, összekapcsolódva azokkal, akik vágyakoznak a természethez és a hagyományokhoz való kapcsolatra.