A jelenet derűs nyugalomban bontakozik ki; a művész mesterien ragadja meg a naplemente halványuló fényét egy vidéki tájon. Az előteret egy füves mező uralja, amelyet rövid, texturált ecsetvonásokkal jelenítenek meg, amelyek a puha, lengedező fűszálak érzetét idézik. Néhány karcsú fa kecsesen emelkedik, leveleik megfogják a nap utolsó sugarait, és hosszú árnyékokat vetnek. A fény átszűrődik a lombozaton, pettyes mintákat hozva létre, amelyek mélységérzetet és mozgást adnak a kompozícióhoz. A horizontot ködös atmoszféra lágyítja, ami enyhe párára vagy a nap maradék melegére utal.