Ez a 1924-ből származó kifejező fametszet egy nyugodt falusi jelenetet tár elénk alkonyatkor. A hagyományos japán épületek jellegzetes vörös cseréptetői ritmusos mintát alkotva vezetik a tekintetet a kép mélyére. A művész ügyesen kontrasztot teremt a tetők meleg tónusai, a sötét faépületek és az alattuk lévő világos ösvény között. A korabeli ruhákat viselő alakok egy keskeny utcán sétálva finom narratívát és a mindennapi élet érzetét adják.

A háttérben egy sűrű erdő dominál, alkonyati égen magas fenyőfák kontúrjai rajzolódnak ki, nyugodt és kissé misztikus hangulatot árasztva. A fametszet technikája a lombok és a fa textúrájának aprólékos részleteiben mutatkozik meg, miközben az ég finom kék átmenete fokozza a csendes hangulatot. A mű az emberi élet és a természet harmonikus együttélésére hívja fel a figyelmet, megörökítve az Iwami Yumura gyógyforrások vidékének békés pillanatát.