Ez a fametszet élénk jelenetet ábrázol, amely egy vízesést mutat, amint az sziklás terepen zubog le, hagyományos japán művészi szemszögből a természet nyugodt erejét megjelenítve. A vízesés uralja a kép jobb felét, fehér, textúrázott víz folyik le a szürke sziklákon. Ezzel szemben a bal oldalon dús, zöld lombkorona látható, egy magas fa, melynek ágai és levelei részletesen kidolgozottak. A fa alatt rózsaszín virágok élénk színfoltot adnak, lágy egyensúlyt teremtve a kompozícióban.

A művész technikája mesterien közvetíti a mozgást a hullámzó víz ritmikus mintázatán és a levelek zöld árnyalataival való rétegzett használaton keresztül. A visszafogott, mégis kifejező színpaletta - zöld, fehér és rózsaszín dominanciával - friss, nyugodt hangulatot idéz, meghívva a nézőt, hogy érezze a vízesés ködét és energiával teli morajlását. A jobb oldalon található japán kalligrafikus szöveg autentikus kulturális hátteret ad, hangsúlyozva e mű történelmi jelentőségét a shin-hanga mozgalomban, amely a 20. század elején élesztette fel az ukiyo-e hagyományt. Az egész jelenet csendes méltóságot és elmélkedő hangulatot áraszt, harmonikusan ötvözve a természet nagyszerűségét a kifinomult művészettel.