Ez a kifejező ukiyo-e fametszet a vidéki rizsföld csendes szépségét ragadja meg napnyugtakor, melyet magas, karcsú fenyők szegélyeznek. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott: a fenyők megnyúlt sziluettjei sötét kontrasztban emelkednek ki a távoli hegyek mögött részben elrejtett élénk narancsos-rózsaszínes nap háttérén. Az előtérben mély kék és zöld színek nyugtató, hűvös atmoszférát teremtenek, mely gyönyörűen kontrasztál az ég meleg tónusaival, érzékeltetve a nappal és az éjszaka gyengéd átmenetét. A fehérbe öltözött magányos alak a mezők között finom narratívát ad hozzá, meghívva az nézőt egy csendes, gondolatokkal teli falusi élet pillanatának elképzelésére.

Technikailag ez a fametszet a bokashi nevű finom színátmenet lenyűgöző példája, mely ügyesen keveri a színeket, hogy átadja a légköri mélységet és a szürkület halványuló fényét. A fák és mezők éles, mégis folyékony kontúrjai precíz kézművességet és elegáns egyszerűséget mutatnak, természetes formákat hangsúlyozva díszes részletek helyett. A mű az 1900-as évek eleji Japánt tükrözi, amikor olyan művészek, mint Hasui Kawase, újraélesztették a hagyományos ukiyo-e fametszeteket, klasszikus témákat ötvözve modern érzékenységgel. Érzelmi hatása a békés magány — egy időben megfagyott pillanat, amely gyengéden átöleli a nézőt a nyugodt elmélkedés és a természethez való kapcsolódás érzésével.