Ez a nyugodt ukiyo-e nyomat egy csendes éjszakai tájat ábrázol egy kis szigeten, amelyet fenyők díszítenek, a telihold lágy, ragyogó fényében fürödve. A nyugodt víz visszatükrözi a hold csillogó útját, lágyan vezeti a tekintetet a sziget sötét sziluettje felé. A kék és zöld árnyalatok finom átmenetei harmonikusan olvadnak össze az égben és a vízben, a szürkület nyugalmát idézve. A művész finom, visszafogott ecsetvonásokkal harmonikus egyensúlyt teremt az árnyékos fák és a ragyogó holdfény között, békés magányérzetet közvetítve.

A minimalista kompozíció hangsúlyozza a negatív teret, lehetővé téve a néző számára, hogy befogadja a víz lágy hullámait és a természet nyugodt jelenlétét az éjszaka leple alatt. Az 1919-ben készült mű a művész színrétegzési és textúrázási mesterségét tükrözi, amely a Shin-hanga mozgalom jellegzetessége, amely az ukiyo-e technikák megújítását és modernizálását célozta. A jelenet elmélkedésre és a természetes szépség nyugodt megbecsülésére hív, enyhe nosztalgiát ébresztve az időtlen tájak iránt.