Egy téli hold misztikus fényében megfürdetett jelenet csendes, szinte kísérteties éjszakai hangulatot áraszt. A kopár fák sziluettje mered a mélykék égre, amely a horizont felé halk zöldeskékbe vált, az évszak zord, friss levegőjét éreztetve. A holdfény átszűrődik a gallyakon, finom vonalakat és kontrasztos formákat alkotva, amelyek vonzzák a tekintetet és végigvezetik a kompozíción.

A hagyományos japán fametszet technika mesteri alkalmazása révén a művész részletes ábrázolásokat és homogén színfoltokat egyensúlyoz, miközben finom színátmeneteket (bokashi) használ, ami mélységet kölcsönöz az éjszakai jelenetnek. Az előtérben lévő apró víztükrökben a holdfény tükröződése csendes csillogást ad hozzá, fokozva a békés magány érzését. A mű kiváló példája a shin-hanga mozgalomnak, mely a nyugati perspektívát és a hagyományos ukiyo-e esztétikát ötvözi, így ünnepelve a természet múló szépségét.