Ez a kifejező fametszet egy békés tengerparti falut ábrázol alkonyatkor, ahol a nyugodt víztükör gyengéden visszatükrözi a kőpartokat és a hagyományos faépületeket. A kompozíció mesterien vezeti a tekintetet az előtér részletes szikláin és folyó vizén át a távoli Fuji-hegy sziluettjéig a felhős, sötétedő ég alatt. A szürkék és kékek finom árnyalatainak palettája nyugodt légkört teremt, a világosabb tónusok a nap utolsó fényének eltűnését sejtetik a horizonton. Két tengeri madár elegánsan siklik az égbolton, lírai életet adva a csendes pillanatnak. Az árnyékolás és perspektíva mesteri használata a művész természet és emberi környezet iránti mély értését tükrözi, majdnem meditatív nyugalmat hozva a jelenetbe. Ez a mű a 20. század eleji japán fametszetek kifinomult esztétikáját testesíti meg, ötvözve a hagyományos ukiyo-e technikákat az atmoszféra és a táj iránti friss érzékenységgel.