Ez a kifejező fametszet egy csendes téli jelenetet ábrázol, amelyen egy élénk vörös templom látható, amelyet frissen hullott hó borít, mögötte tiszta, nyugodt kék égbolt terül el. A kompozíció középpontjában a templom áll, melynek gazdag bíborvörös színe élesen kontrasztál a hibátlan fehér hóval és a hideg égboltsínekkel. Előtéren két hagyományos kimonót viselő alak sétál nyugalommal, emberi melegséget csempészve a csendes környezetbe. Az alkotó finom vonalakkal ábrázolja a templom részletes építészeti elemeit, miközben az ég finom színátmenetei kiegyensúlyozott, nyugodt hátteret teremtenek.

A havat finom árnyékolással érzékelteti, amely a puha, porhanyós textúrát és a csendes atmoszférát idézi. A magas horizontvonal és a havas előtér negatív tere a néző figyelmét a hóval borított, elegánsan ívelt tetőre irányítja. Ez a mű a hagyományos ukiyo-e esztétikát ötvözi a modern érzékenységgel, békés elmélkedés és szellemi nyugalom hangulatát keltve egy hideg téli napon.