Ez a kifejező ukiyo-e nyomat megörökíti egy hagyományos, ötszintes pagoda nyugodt szépségét alkonyatkor; az egymást követő tetőrétegek elegánsan emelkednek a halvány esti égbolt felé. Az építészeti részletek finoman, apró vonalakkal vannak megrajzolva, amelyek szépen kontrasztálnak az égbolt lágy színátmeneteivel. A kép előterében levél nélküli faágak sziluettként részben elfedik a pagodát, mélységet és vizuális érdekességet adva a kompozíciónak. Egy magányos madár békésen repül keresztül a jeleneten, csendes elmélkedést és az idő múlásának mulandóságát idézve. Az ovális képkeret hangsúlyozza az elemek harmonikus egyensúlyát, és arra hívja a nézőt, hogy merüljön el ebben a nyugodt, meditatív pillanatban, ahol a természet és az ember alkotta művészet harmóniában létezik.