Ez a műalkotás érzékenyen ragadja meg egy hagyományos japán szoba ablakából látott csendes reggel szépségét. A kompozíció ügyesen keretezi a távoli hegyvonulatot, amelyet a lágy reggeli fény rózsaszínnel fest meg, felette világoskék égbolttal és halvány felhőkkel. A nézőpont a szobából kifelé tekint, nyitott fa tolóajtókon át, amelyek kiegyensúlyozott és harmonikus mélységérzetet keltenek. A szoba belsejében egy teáskanna áll egy faállványon, és lila párnák hevernek a tatami szőnyegen – mindez meghitt, nyugodt, meleg reggeli hangulatot idéz.

A művész az ukiyo-e hagyományokra jellemző finom fametszet technikát alkalmazta, aprólékos vonalakkal és visszafogott, mégis gazdag színpalettával, főként földszínekkel, lágy lilával, kékeszölddel és finom rózsaszínnel. Ez a színek és textúrák harmóniája nyugalmat és elmélkedést sugároz. A jelenet egyszerre intim és tágas; a belső és külső tér összhangja költői csendet és érzelmi meleget eredményez. A mű 1946-ban készült, a második világháború után, és talán a korszak béke és természeti szépség iránti vágyát tükrözi.