Ez a kifejező fametszet egy hagyományos japán hegyi templom csendes, holdfénnyel megvilágított jelenetét ábrázolja, amely kecsesen helyezkedik el a sziklák között. A templom építészeti tiszta, éles vonalai kontrasztot alkotnak a környező kövek és fák organikus formáival, harmonikus kapcsolatot teremtve az emberi és a természeti elemek között. Az alkotás ügyesen vezeti a tekintetet az előtérben lévő kőkoktól a magasban lévő verandához, meghívva a nézőt a nyugodt térbe, miközben a távoli, ködbe borult hegyek békés hátteret biztosítanak.

A színpaletta visszafogott, puha kék és szürke árnyalatok dominálnak, melyek gyönyörűen ragadják meg a telihold lágy fényét. Ezek a hideg tónusok fokozzák a csendet és a szemlélődő hangulatot, belső békét és a természet tiszteletét ébresztve. A művész finoman használja a tetőcserép és a kövek textúráját, gazdagítva a vizuális mélységet, miközben a tiszta, kerek hold nyugodtan lebeg a kép felett, a nyugalom és megvilágosodás jelképeként. Ez a mű a shin-hanga mozgalom példája, amely a hagyományos ukiyo-e technikák modern újraélesztése, ötvözve a részletes realizmust a költői atmoszférával egy időben megfagyott pillanatban.