Egy esős este csendes misztikumában úszó művön egy nyugodt falusi ösvényt látunk, amelyet impozáns hegyek kontúrjai ölelnek körül. A művész mesterien használja a fokozatosan változó indigó- és tompa kék tónusokat, amelyek nedves, árnyékos légkört teremtenek; a függőleges esőfüggönyök lágyítják a kontúrokat, és ritmikus intenzitást adnak az éjszakának. Meleg, aranyló fények szűrődnek át az ablakokon, finoman visszatükröződve a vizes ösvényen, ezáltal megidézve a bent megbúvó otthon melegét a kívül uralkodó hideggel szemben.

A kompozíció kiegyensúlyozza a hegyek impozáns sötétségét és az egyszerű, barátságos házak intim méretét, ezzel megteremtve egy lírai feszültséget a természet nagyszerűsége és az emberi lakóhely között. A fény és árnyék finom játéka, a shin-hanga irányzat kontrollált, mégis kifejező ecsetvonásaival egy együttérző magányt és mély tiszteletet ébreszt a japán vidéki táj iránt. Ez a mű nem csupán technikai kiválóságot mutat be, hanem érzelmekkel teli pillanatra kalauzol el minket, amely az eső és az éjszaka között lebeg.