Ez a magával ragadó ukiyo-e nyomat élénken ábrázol egy nyugodt, esős napot a tokiói Shinobazu-tó mellett, egy közkedvelt helyszínen. A hangulatot az eső áztatta be, amelyet ferde vonalakkal ábrázolnak, mintha lágyan kopogtatna a néző képzeletén. A kompozícióban finom egyensúlyt látunk a természetes formák és az építészeti elemek között: buja fűzfavirágok keretezik az előteret, miközben egy vörös tetős templomi pavilon nyugodtan áll a víz szélén. A visszatükröződő nedves járda és az üres padok csendes magányt hívogatnak, mintha hallani lehetne az esőcseppek ritmikus koppanását, mely összeolvad a levelek susogásával. A színpaletta visszafogott, de gazdag textúrákban; a tompított zöldek és szürkék dominálnak, amelyeket a templom meleg vöröses színe és a távoli lombok és ég finom kékje egészít ki. Ez a színjáték gondolkodó hangulatot idéz elő, amely együtt jeleníti meg a melankóliát és a békét.

Művészeti szempontból a nyomat mestermunkaként mutatja a vonalak és tónusok irányítását; puha átmenetekkel és éles építészeti vonalakkal teremt mélységet és térbeli harmóniát. Az eső, bár vizuálisan egyszerű, élettel tölti meg a jelenetet, mozgást és múló szépséget közvetítve. Az 1920-as évek végén készült mű a shin-hanga mozgalomhoz tartozik, amely megújította az érdeklődést a tradicionális ukiyo-e stílusok iránt, nyugati perspektívákkal és árnyékolási technikákkal gazdagítva. Ez a nyomat nemcsak egy hely iránti tiszteletadás, hanem egy múló pillanat megörökítése is, amikor az ember és a természet találkozik az eső csendes fátyla alatt.