Ez a kép egy békés tóparti jelenetet ábrázol, melyen egy élénk vörös torii kapu áll feltűnően a parton, szimbolizálva a földi és a spirituális világ közötti szent határt. A kompozíció szépen kiegyensúlyozza a tetején sűrű zöld lombokat a távoli hegyvonulatig terjedő élénk türkiz tóval. Egy kis csónak, melyben figurák ülnek, lassan áthalad a vízen, miközben a horizonton egy vitorlás hajó úszik. A fák és a torii által vetett árnyékok a nyugodt késő délutáni fényt idézik, mely fokozza a békés légkört. A finom kék és zöld árnyalatok nyugodt, magával ragadó élményt nyújtanak, amely arra hívja a nézőt, hogy lépjen be ebbe a csendes szentélybe.

A fametszet finom technikája megmutatkozik a természet formáinak precíz, mégis lágyan textúrált ábrázolásában, örökérvényűvé téve a képet. A torii felé sétáló, árnyékban lévő és terhet vivő alak emberi történetet ad hozzá, mely zarándoklatra vagy mindennapi tiszteletadásra utalhat. A lépcső mellett álló kőtömb szellemi dimenziót visz a képbe, amely mélyen gyökerezik a japán hagyományban. Összességében a mű egy csendes, elmélyült pillanatot ragad meg, a természet szépségét a kulturális szimbólumokkal ötvözve, és a nézőt egy békés tóparti pillanatba kalauzolja a lombsátor alatt.