Ez a lebilincselő fametszet egy békés téli éjszakát ragad meg egy hagyományos japán templomnál, amely egy csendesen fodrozódó víz mellett áll. A hó finoman belepi a templom tetejét és egy nagy fa ágait, egy éteri kontrasztot teremtve a hó fehérsége és az építészet, valamint a növényzet tompa, földszínei között. A kompozíció gondosan egyensúlyozott: a templom a bal felső sarokban helyezkedik el, míg a hóval fedett természetes elemek és a visszaverődő víz kitöltik a kép többi részét, a néző tekintetét a nyugodt, megvilágított tófelszín felé irányítva.

A művész a shin-hanga mozgalom finom színátmeneteit alkalmazza, a víz halvány kék és zöld árnyalataival, amelyek kontrasztot alkotnak a templom és a hóval borított fák meleg barna és lágy fehér színeivel. A hulló hó finoman szóródik szét az egész alkotáson, fokozva a csend és nyugalom érzését. Érzelmileg a munka mély nyugalmat áraszt, egy időben megállított pillanatot, amikor a természet és az emberi alkotás elegáns harmóniában léteznek együtt. Történelmi vonatkozásban a mű az 20. század eleji japán hagyományos fametszetek újjáéledését példázza, ötvözve a klasszikus esztétikát a modern érzékenységgel.