Ez a magával ragadó fametszet egy békés alkonyati jelenetet ábrázol egy csendes folyóparti faluban. A kompozíciót hagyományos, meredek tetős japán házak sora alkotja, valamint egy fakerítés, mely a esti fényben finoman elenyészik. Magas, kopasz fák nyúlnak az ég felé, finom ágaikat vékony vonalakkal rajzolták, kiemelve törékeny sziluettjeiket a mélyülő kék ég hátterében. A kép fókuszpontja a halványan fénylő hold, amely éppen a horizont fölött lebeg, ezüstös fénye gyönyörűen tükröződik a nyugodt víz felszínén, csillogó, lágy hullámokból álló ösvényt alkotva, amely a néző felé vezet.

A művész mesterien használja a színpaletta átmeneteit – a víz és az ég hűvös, nyugtató kék árnyalataitól a házak és növényzet tompább földszíneinek hangjain át –, nyugodt, szinte meditációs hangulatot teremtve. A víz felszínének finom textúrái és a fából készült mólók, valamint csónakok aprólékos részletei halk hullámok és levelek susogását idézik fel, elmélyült nyugalomra hívva. Ez a nyomat a shin-hanga mozgalom példája, amely a hagyományos ukiyo-e technikákat ötvözi a nyugati realizmussal, hangsúlyozva a légköri hatásokat és a hangulatot. Nosztalgikus, majdnem költői kapcsolatot idéz fel a vidéki Japánnal alkonyatkor, időtlen tisztelgésként a természet szépsége és az emberi jelenlét finomsága előtt.