Ez a nyugodt fametszet 1924 egyik esti jelenetét ragadja meg, ahol egy hagyományos japán pavilon egy széles városi panorámára néz egy mély, csillagokkal teli ég alatt. A pavilon cseréptetőjének és fa gerendáinak részletes kidolgozása dominál az előtérben, textúráikat finom szürke és fekete árnyalatok adják vissza. A szerkezet mögött halványan pislákoló fények utalnak egy távoli városi területre, finom kontrasztot teremtve a természet és a civilizáció között. A hűvös, mély kék alkonyati égbolt békés nyugalmat áraszt, mely csendes elmélkedésre hívja a nézőt a nappal és az éjszaka közötti átmenet pillanatában.

A kompozíció mestermunkás egyensúlyát mutatja; a tető erős vízszintes vonalai kiegyensúlyozzák a függőleges oszlopokat, míg az előtérben lévő kövezett út finoman vezeti a tekintetet a kép mélységébe. Az égbolton ragyogó egyetlen csillag költői elemet visz a műbe, nyugalmat és időtlenséget sugallva. Ez a metszet a shin-hanga mozgalom példája, amely ötvözi a hagyományos japán fametszet technikákat a nyugati fény- és perspektíva hatásokkal, mély atmoszférikus és érzelmi rezonanciával.