Ez a műalkotás egy nyugodt, békés kertet ábrázol, ahol két elegáns daru áll kecsesen egy kis zöld szigeten egy visszatükröződő tavacska közepén. A kompozíció kiegyensúlyozza a természetet és az emberi jelenlétet; sűrű fák alkotnak gazdag hátteret egy hagyományos japán ház mögött. A lágy kék égboltot finom felhők díszítik, fokozva a békés hangulatot. A művész finom vonalvezetést és precíz fametszet technikát alkalmaz, amely jól látható a lombok, a víz és az építészet részleteiben. A színek finom átmenete a lágy zöldtől a halvány kéken át a csendes harmóniát ragadja meg a természetes és az ember által alkotott környezet között. Ez a mű nyugalmat és elmélkedést idéz elő, meghívva a nézőt, hogy elképzelje a levelek suhogását és a darvak lágy hívását a mozdulatlan levegőben. 1934-ben készülve ábrázolja a hagyományos japán tájképi fametszetek időtlen szépségét, és a természet kecsessége iránti kulturális tiszteletet fejezi ki.