Ez a finom fametszet egy hagyományos templomnál megörökített nyugodt pillanatot ábrázol, ahol egy békés tó tükrözi vissza a környezet építészetét és természeti szépségét elképesztő tisztasággal. Az épület és a sűrű lombok éles kontúrjai gyönyörű kontrasztot alkotnak az ég és a víz lágy árnyalatával, bemutatva a 20. század eleji japán fametszés mesterségét. Az egyensúlyban lévő kompozíció finoman vezeti a tekintetet a vízfelület visszatükröződésétől a templom elegáns épületéig, amelynek tetején egy gömb alakú díszítés található, mely spirituális szimbolikára utal. A lágy, mégis élénk színpaletta — halvány zöldek, a virágzó cseresznye romantikus rózsaszíne, és a templom fagerendáinak élénk vermilionja — életre kelti a jelenetet, békét, tiszteletet és örök szépséget ébresztve.

A mű finoman közvetíti Kyoto hagyományos építészetének és a természet harmóniájának nyugodt hangulatát, békés meditációra hív a tájra és kultúrára. A templom kertjében szétszórtan álló látogatók nyugodt jelenléte emberi dimenziót ad hozzá anélkül, hogy megzavarná az általános csendet. Ez a mű a shin-hanga mozgalmat tükrözi, amely a klasszikus motívumokat modern érzékenységgel ünnepli; részletes kézművességet harmonizál érzelmi mélységgel, amely suttogja a történelem és a szent helyek történeteit. A lágy hullámok és tükröződések szinte hallhatónak tűnnek, és szinte lehet hallani a levelek susogását és a kavicsos ösvény lassú lépteit.