Ez a hangulatos fametszet egy nyugodt falusi jelenetet örökít meg az éjszakai eső lágy hullámai alatt. A kompozíció a rusztikus ház sziluettjére fókuszál, amelyet az esti sötétség ölel körül, ablakain keresztül pedig néhány meleg fény szűrődik ki, kontrasztot alkotva a domináns mély kék és fekete árnyalatokkal. Az esőt ritmikusan végighúzódó függőleges fehér csíkok ábrázolják, amelyek dinamikus, szinte meditációs jelleget kölcsönöznek a képnek. A háttérben magasodó, ködös hegyek nehéz, impozáns árnyalatai mélységet és nagyszerűséget adnak a csendes tájnak, míg az előtér halványan megvilágított tavában az eső alatt lágy hullámok fodroznak.

A művész mesterien használja a finom kék és fekete átmeneteket, amelyeket tompa zöldek és meleg okker árnyalatok törnek meg a ház fényében, derűs, mégis meghitt atmoszférát teremtve. A darab kiváló példája annak, hogy a Shin-hanga mozgalom hogyan tudja ötvözni a hagyományos ukiyo-e technikákat a modern hangulati és realizmus elemekkel. A finom textúrák és a színek aprólékos rétegzése majdnem tapinthatóvá teszi a képet – szinte hallani a lágy eső kopogását és érezni a levegő hűvös nedvességét. Ez a mű költői elmélkedés a magányról, a természetről és a 20. század eleji japán vidéki élet csendes pillanatairól.