Ez a békés fametszet egy nyugodt folyóparti jelenetet ábrázol, melyet magas fenyők kereteznek szélesen elnyúló zöld ágakkal. A sötét, karcsú törzsek között finom cseresznyefa virágok jelennek meg, puha rózsaszín felhőként, élénk kontrasztot alkotva a háttérben látható nyugodt kék vízzel. Egy magányos csónak lassan siklik a folyón, egy alak evez rajta, aki meghitt emberi jelenlétet ad a természet szépségéhez. A művész finom vonalvezetést és szelíd színátmeneteket alkalmazva hangsúlyozza az emberi élet és a természet békés együttélését a 20. század eleji Japánban.

A kompozíció mestermű: a függőleges fák ritmust teremtenek, mely elválasztja és összeköti a jelenetet, vezeti a néző tekintetét az előtérből a távoli dombok felé. A korlátozott, de harmonikus paletta – kék, zöld és rózsaszín – a tavasz frissességét idézi, és a vízparti reggelek csendes hangulatát kelti. A kép a shin-hanga mozgalom példája, amely ötvözi a hagyományos ukiyo-e technikákat a modern érzékenységgel, nemcsak a fizikai tájat, hanem az elmúló érzelmi pillanatokat is ünnepli.