Az éjszaka csendjében fürdő, ez az érzékletes fametszet egy kiterjedt alkonyati jelenetet ábrázol egy kiotói templomnál. A hagyományos ukiyo-e technikának megfelelően aprólékos részletekkel megjelenített építészeti formák — a lejtős tetők és a fa gerendák — precízen kidolgozottak. A nézőpont végigvezeti a tekintetet a széles verandán, ahol egy magányos alak nézi a fényes városképet, a távoli fények úgy ragyognak, mint a csillagok a mélykék ég alatt, amelyet égi testek szórnak tele. A kompozíció mesterien egyensúlyozza a tágas negatív teret és a részletgazdag sziluetteket, elmélkedéssel és nyugodt magányával átitatott hangulatot teremtve.

A színpaletta nyugodt kék és szürke árnyalatok dominálnak, melyeket csak a belső lámpák és a távoli fények meleg ragyogása tör meg, megteremtve egy csendes élet pillanatának atmoszféráját. A hideg és meleg tónusok játéka finom melankóliát kelt, miközben a nyomat lágy felületei arra hívják a nézőt, hogy elképzelje a lágy éjszakai szellőt és a templom területének suttogó hangjait alkonyatkor. Történelmileg ez a mű a shin-hanga mozgalom tanúja, amelyben a hagyományos japán esztétika találkozik a nyugati hatásokkal, fokozva a mélységet és a hangulatot finom árnyalatokkal és hangulatos megvilágítással. Egy pillanatba repíti a nézőt, amely múlt és jelen között lebeg, meditációra hívva a kiotói híres templom éjszakai építészetének finom szépségében.