Ez a nyugodt fametszet megörökíti egy templom éteri szépségét, amely a természet csendjében rejtőzik alkonyat idején. A kompozíció kifinomultan kiegyensúlyozott; a hagyományos templomépítészet, amely többszintes tetővel rendelkezik, magas és sűrű fák mögül tör elő, melyek sötétkék lombjai élesen kontrasztálnak a lágy, rózsaszín éggel. Az előtérben lévő tó visszatükrözi ezt a nyugalmat, aminek finom hullámai visszaverik a templom és a fák sziluettjét. A művész technikája aprólékos vonalakat és finom színátmeneteket használ, mesterien teremtve meg a békés és mégis kifejező légkört. A tompa kékkék és a lágy rózsaszín paletta álomszerű alkonyati hangulatot idéz, amely meditációs térbe hívja a nézőt, messze a mindennapi zajtól.

Az 1950-ben készült mű alkotása a második világháború utáni japán hagyományos művészeti formák újjáéledésének időszakába helyezhető, amikor Kawase Hasuihoz hasonló művészek próbálták megőrizni Japán kulturális örökségét expresszív tájképeken és építészeti tanulmányokon keresztül. A darab az ukiyo-e tartós erejének bizonysága, amely egyesíti a természetet és az emberi alkotást, hogy mély nyugalmat és kifinomult szépséget közvetítsen.