Ez a kifejező fametszet egy békés éjszakai jelenetet örökít meg egy hagyományos japán utcán, amely finom eső alatt csillog. A nedves járda visszatükrözi a lámpások és ablakok fényét, finoman fodrozódó fény- és árnyéktavakat alkotva a kompozíció szélén. Jobbra egy nagy esernyőt tartó alak finoman megvilágítva jelenik meg, magára vonva a néző figyelmét, hogy elképzelje a csendes magányt vagy a rejtett történeteket ebben a nyugodt pillanatban. A házakat apró, párhuzamos vonalakkal és finom monokróm árnyalatokkal ábrázolták, ami a 20. század eleji Japán iránti nosztalgiát idézi.

A művész mesterien ötvözi a finom vonalvezetést és a visszafogott, elsősorban mély kék, szürke és fekete színeket, amelyeket az épületek meleg sárga fényei tűznek ki. Ez a korlátozott paletta békés és enyhén melankolikus hangulatot áraszt, fokozva az éjszaka csendjének érzését. A függőleges oszlopok és vízszintes tetők ritmikus struktúrát alkotnak, amely a tekintetet a mélység felé vezeti, míg az előtérben tükröződő pocsolya mélységet és dinamikus kontrasztot ad a jelenetnek. A mű a természet nyugalmát és az emberi jelenlétet ötvözi, csendes elmélkedésre hívva a múló pillanatokról az eső alatt, a korai Shōwa korszak ukiyo-e művészetének jellemzője.