Ez a kifejező fatömbnyomat egy nyugodt téli éjszakát örökít meg, ahol a puha hó finoman beborítja egy csendes falu tetőit és táját. A képen a nagy vízikerék a központi elem, amely a sötét házak mellett áll, tetőiket hó lepte be, és ritmikus mintázatot alkotnak a mély kék égbolt előtt. A hulló hópelyhek nyugalmat és csendet sugároznak a környezetben. A kompozíció vezeti a néző tekintetét a fakorlátos híd mentén a vízikerék felé, majd a hulló hó irányába, elmélyült nyugalmat ébresztve. Az elhalkított, kék és fehér tónusok dominálta színpaletta tökéletesen közvetíti a téli éjszaka hűvösségét és csendjét; egyetlen ablakon átszűrődő, meleg fény pedig emberi jelenlét érzetét kelti, kontrasztot alkotva a hideg külvilággal.

A művészi technika a ukiyo-e stílus hagyományos fametszési módszerének mesterszintű használatát mutatja be, precíz vonalak és finom színátmenetek keverékével, különösen a hó textúrájában és a víz tükröződésében. A XX. század eleji Japán történelmi háttere érezhető – a hagyományos építészet és a természet időtlen ciklusai tiszteletet fejeznek ki a vidéki egyszerűség iránt a növekvő modernizáció ellenére. Ez a mű nyugodt nosztalgiát áraszt, és meghívja a nézőt, hogy elképzelje a hó halk ropogását a lábuk alatt és a vízikerék lassú zörejét. Jelentősége abban rejlik, hogy egyszerre ragadja meg a tél zordságát és szépségét, egy időben megállított pillanatot, ahol a természet és az emberi jelenlét költői harmóniában egyesül.