Ez a lenyűgöző fametszet elkalauzolja a nézőt egy csendes hegyi völgybe, ahol egy nyugodt folyó lassan kanyarog át a dús zöld növényzeten. A művész finom kék és zöld árnyalatokat használ, békés, mégis élénk tájat alkotva. A sötétebb lombkorona kontrasztot alkot a hullámzó dombokkal és a távoli, halvány kék sziluettekkel, nyugodt, ködös hangulatot idézve. A perspektíva ügyes használata a néző szemét az előtérben lévő folyamról a völgy mélyére vonzza, megidézve a természet csendes nagyszerűségén való elmélkedést.

A tradicionális ukiyo-e technikával készült mű finom vonalvezetést és mesterien rétegzett színeket mutat, amelyek textúrát és mélységet kölcsönöznek. A hideg színek harmóniája fokozza a nyugalom és az elmélyülés érzetét, miközben a halványkék égbolton lebegő vékony felhők tágasságot és könnyedséget adnak hozzá. Az alkotás időtlen minőséget áraszt — egy 1921-ben megfagyott pillanatot, amely örökké nyugodt, tükrözve az ember és a természet harmonikus kapcsolatát, amelyet a 20. század eleji japán művészet ünnepel.