Ez a megindító műalkotás finom, szinte lírai látványt nyújt a Potomac folyó partján virágzó cseresznyefák által keretezett Washingtoni Emlékműről. A kompozíció mesteri egyensúlyt mutat – a cseresznyefák lágy rózsaszínje gyönyörűen kontrasztál a mély kék vízzel, miközben a szürke kőparti perem földes stabilitást kölcsönöz. A folyópart ívelt vonala természetesen irányítja a tekintetet az emlékmű méltóságteljes sziluettje felé. A finom árnyalatok az égbolton harmonikusan olvadnak össze a vízfelszínen tükröződő hullámokkal, fokozva a nyugalom és csendes szépség érzetét.

A japán ukiyo-e stílusára emlékeztető alkotás a Kelet és Nyugat harmonikus egységét mutatja be. A cseresznyevirágok a tavasz múlékony természetét suttogják, míg az emlékmű az örökkévalóság és a történelem jelképe. A finom ecsetkezelés és a visszafogott, de élénk színpaletta arra hívja fel a néző figyelmét, hogy lépjen be a béke röpke pillanatába, mely meditációs nyugalmat sugároz, egyben felemelő és nosztalgikus.