Ez a lenyűgöző műalkotás mesterien ragadja meg a drámai tengerparti tájat, ahol a meredek, tagolt sziklák fenségesen emelkednek a háborgó hullámok fölé. A jellegzetes japán fametszet technika finom színrétegzésekkel és textúrákkal dolgozik – minden ecsetvonás tapinthatóvá teszi a sziklák felületét és a mozgalmas vizet. A mély kék és hideg türkiz tónusú tenger élénk kontrasztot alkot a meleg okker és barna sziklákkal, így eleven feszültség alakul ki a föld és az óceán között. Az égen vonuló felhők mélységet és légköri nyugalmat kölcsönöznek a drámai előtér ellenére.

Az összetétel kiegyensúlyozott, ugyanakkor dinamikus; a sziklák éles formái megtörik a horizontot, szemünket a habzó hullámoktól az égre vezetik. Ez a mozgás és nyugalom közti egyensúly magával ragadja a nézőt, hogy teljesen átélje a tengerpart természetes drámáját, nyugalmat és csodálatot ébresztve. Az 1933-ban készült alkotás az ukiyo-e hosszú hagyományát tükrözi, amely Japán természeti szépségét ünnepli, miközben a mű élénk, szinte költői ábrázolása az alkotó mély tiszteletét mutatja a változó tenger és föld iránt.