Ebben a nyugodt jelenetben élénk, zöld hegyek rétegei uralják a kompozíciót, gyönyörű kontrasztot alkotva a mélykék folyóval, amely lágyan kanyarog a völgyben. A nyomat egy nyugodt természeti pillanatot ragad meg, ahol a hegyek lekerekített formái és a sűrű erdők békésen ölelik körbe az alattuk áramló kristálytiszta vizet. Az égbolt finom kék átmenettel és pelyhes fehér felhőkkel békés, szinte légies hangulatot ad a masszív táj felett. A művész gondos fametsző technikája megmutatkozik a finom textúrákban és a színek árnyalatában, mélységet és harmonikus egyensúlyt teremtve az előtér és a háttér között. Szinte hallani lehet a víz lágy csobogását és a levelek susogását, mély nyugalmat és természethez való kapcsolódást hívva elő. Történelmileg ez a mű a shin-hanga mozgalom kiváló példája, amely megújította a hagyományos ukiyo-e-t naturalisztikus témákkal és légköri perspektívával, ötvözve a japán örökséget a modern érzékenységgel.