
Műértékelés
Ez a békés fametszet finoman ragadja meg a folyóparti táj nyugodt szépségét alkonyatkor. A távoli hegyek csendes őrszemekként állnak, mély indigókék ködbe burkolózva, amely lágyítja a meredek csúcsokat, míg az égbolt felett rózsaszín és narancssárga felhők lágy ecsetvonásai jelzik a lenyugvó napot. A folyó nyugodtan kanyarog át a buja mocsaras területen, visszatükrözve a halványodó fény meleg ragyogását; kanyargós ívei természetesen vezetik a tekintetet a kompozíción keresztül. A színek finom átmenetei — a mocsár tompa zöldjétől és kékjétől az álomszerű lila árnyékokig — békés melankóliát árasztanak, nyugodt tiszteletet ébresztve a természet csendes pillanatai iránt.
A művész mesterien használja a hagyományos ukiyo-e technikát, gondos festékrétegezéssel és finom vonalvezetéssel, amely költői nyugalmat kölcsönöz a jelenetnek. Az előtér részletes növényzete és a háttér lágy hegyvonalai közötti egyensúly harmonikus mélységet teremt, melybe a néző könnyen belemerülhet az esti nyugalom pillanatában. Az 1942-ben készült alkotás egy olyan időszakot tükröz, amikor az efféle természeti csend különös jelentőséggel bírt a kor turbulenciái közepette, örök menedéket kínálva a szépségnek és az elmélkedésnek.