Ez a gyönyörűen megkomponált kép egy szent szentély nyugodt folyosóit ábrázolja, békés betekintést nyújtva a hagyományos japán építészetbe. A nyitott fa folyosókat mélyvörös oszlopok és korlátok keretezik, és nyugodt víz fölött távoli épületek felé nyúlnak, miközben finom függő lámpások spirituális hangulatot kölcsönöznek a jelenetnek. A művész fametszési technikájának mestersége megmutatkozik az aprólékos vonalvezetésben és a színek finom átmenetében, különösen az ég és a víz lágy kékjében, harmonikus egyensúlyt teremtve a természet és az ember alkotta elemek között.

A rétegzett kompozíció mélyre vezeti a szemlélőt, az oszlopok ismétlődő függőleges vonalai a ködfátyolos hegyek felé irányítják a tekintetet, mély nyugalom és elmélkedés érzését keltve. A színpaletta visszafogott, mégis gazdag; vörösek, kékek és barnák keverednek, hogy a szentély méltóságteljes nyugalmát idézzék. A fametszés nemcsak kiemeli a struktúrát, hanem életre kelti a felületeket, miközben a fedett folyosó alatti fény-árnyék játék fokozza a térélményt. Ez a 1949-ben készült mű béke és tisztelet pillanatát ragadja meg, betekintést nyújtva Japán spirituális örökségébe.