Ez az érzelmekkel teli fametszet a nézőt egy csendes esti tájra vezeti egy nyugodt folyópart mentén, ahol egy vékony sarló hold finoman lebeg a mély kék égbolton. Egy egyszerű fa híd ível át a lassan áramló vizen, alatta a folyó visszatükrözi a környező épületek aranyló ablakait és a hold halvány fényét. A kompozíció centrumában egy nagy, sűrű lombokkal borított fa áll, amely mély zöld és indigó árnyalatokban jelenik meg, védelmet és nyugalmat sugározva. Egy magányos alak sétál át a hídon, csendes emberi jelenlétet adva a képnek, ami a megfontolás békés pillanatát idézi meg a környező csendben.

A művész ukiyo-e technikáinak mesterségét a finom színátmenetekben, a bokashi technikában alkalmazza, amely a híd alatti árnyékoktól a felette ragyogó égig természetesen vezet. A kompozíció az egyszerűséget és a bonyolult részleteket egyensúlyozza: ismétlődő fa korlátok és a víz nyugodt felszíne csillogó visszaverődésekkel ritmikus harmóniát teremtenek, míg a lombozat lágy kontúrjai kontrasztot alkotnak a híd éles geometriai vonalaival. Érzelmileg a jelenet nyugalmat és elmélkedést sugall, elhívva minket, hogy megálljunk és magunkba szívjuk a szürkület finom szépségét. 1929-ben készült, ez a mű az ukiyo-e késői korszakába tartozik, ahol a hagyományos módszerek modern érzékenységgel olvadnak össze, megható tiszteletadásként az örök nyugalomnak a mindennapi tájakon.