Ez a kifejező fametszet egy nyugodt pillanatot ragad meg egy templomudvarban késő délután, ahol a hosszú árnyékok hosszan elnyúlnak és finoman játszanak az ágak között átszűrődő fényfoltokkal. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az előtérben álló templom építészetének sötét sziluettjét a háttérben élénk őszi lombszínekkel. A fény és árnyék játéka ritmikus mintázatot alkot a kőburkolatú út mentén, megidézve a nézőben a csendes elmélkedést. A színpaletta tompa kékeket, mély barna árnyalatokat, élénk piros és zöld színeket ötvöz, kifejezve a természet és az építészet harmóniáját, egy nyugodt, meditatív hangulatot.

1952-ben készült, a shin-hanga mozgalom egyik mestere alkotásaként, a technika aprólékos és kifinomult, a hagyományos japán fametszést modern érzékenységgel ötvözi a természetes fény és légkör iránt. Érzelmileg a mű békés, meditációs nyugalmat kelt, mintha az idő megállt volna ebben a szent térben. Az évszakok színei az elmúlás érzetét sugallják, mély kulturális témákhoz kapcsolódva, mint az átmenetiség és az elmélkedés. Ez a mű a fametszés tartós szépségének és a finom árnyalatok, csendes érzelmek megjelenítésének képességének tanúja.