Ez a lenyűgöző metszet egy fenséges vízesést ábrázol, amely magas, sötét sziklák között zúdul le; a víz tiszta fehér és finom kék árnyalatokban jelenik meg, melyek élesen kontrasztálnak a mély, árnyékos kőformákkal. Élénk narancssárga őszi levelek lassan keringenek a levegőben, dinamikus lágységet adva a kemény tájhoz. A kompozíció ügyesen vezeti a tekintetet a víz energikus folyásától felfelé a drámai zuhatagig, erő és természetes szépség érzetét kelti.

A hagyományos ukiyo-e fametszet technikát használva a művész precíz vonalvezetést egyensúlyoz finom színátmenetekkel, így texturált realizmust teremt költői nyugalommal. A kompozíció és a színpaletta egyensúlya időtlen hangulatot áraszt egy nyugodt, ősi természeti pillanatról, meghívva a nézőt, hogy érezze a hűvös ködöt és az lehulló levelek suttogását. Ez a mű a japán természet iránti mély tiszteletét testesíti meg, és kifejezi a kor tájképi értékelését.