Ez a lenyűgöző fametszet egy tradicionális japán szentély békés jelenetét ábrázolja, a klasszikus ukiyo-e technika kifinomult alkalmazásával. A kompozíció mesterien egyensúlyozza a szentély monumentalitását a természet lágy elemeivel: a bal oldalon egy lombos fa keretezi a képet, melynek tükörképe megcsillan a nedves kőkockákon az előtérben. Két alak áll egy nagy kék esernyő alatt, ruhájuk finoman kontrasztot és életet visz a nyugodt környezetbe. A művész tompa, mégis gazdag színeket használ — földes pirosakat, zöldeket és kékeket — amelyek esős, csendes hangulatot keltenek, elmélyülésre hívva.

A szentély vörösre festett fagerendáinak aprólékos kidolgozása kiemeli a hagyományos japán építészet szépségét. Az épület függőleges vonalai kontrasztban állnak a faágak és az emberek áramló formájával, harmonikus ritmust teremtve, amely végigvezeti a tekintetet a képen. Szinte hallani lehet az eső halk kopogását, és érzi az oltárhely csendes nyugalmát, egy időben megállított pillanatot, amely egyszerre bensőséges és tiszteletteljes. Történelmi szempontból a mű a shin-hanga mozgalom ukiyo-e újjáéledését képviseli, amely a hagyományt ötvözi a fény, árnyék és érzelmi finomság új kifejezéseivel, így különleges hidat képez a hagyomány és a 20. századi művészeti újítások között.