Ez a lenyűgöző fametszet mesterien ábrázol egy fenséges hegyi tájat, ahol a maradék hófoltok meredek zöld lejtőket borítanak be egy kiterjedt kék ég alatt. A művész ügyesen használ éles vonalakat és finom színátmeneteket, amelyek egyszerre érzékeltetik a sziklák durvát érzetét és a távoli felhők puha textúráját. Majdnem érezni lehet a hűvös hegyi levegőt, és hallani azt a csendet, amely ezt a magányos tájat körülveszi. A kompozíció jól kiegyensúlyozza a masszív formákat és a nyitott teret, vezeti a tekintetet a fehér hómezőktől a meredek csúcsokig és a szálló felhőkig.

1924-ben készült mű ez egy példája a 20. századi japán shin-hanga mozgalomnak, amely ötvözi a hagyományos ukiyo-e technikákat az új naturalizmussal. A visszafogott, de élénk színpaletta kiemeli a természet nyugodt erejét és meditatív hangulatot teremt. Az alkotás szemlélése közben a nézőt meghívja, hogy belépjen a jelenetbe, és a képzeletét elindítsa a távoli gerinceken és a múló égen. Az érzelmi finomság és a műszaki tudás mély tiszteletet tükröz a művész részéről a táj iránt, valamint képességét, hogy költői vizuális formává alakítsa azt.