A jelenet egy olyan elevenséggel bontakozik ki, amely azonnal magával ragad; ez egy napsütötte utca, egy szelet Tahitiből, merész magabiztossággal megfestve. Az ösvény finoman kanyarodik a távolba, odavonzva a néző tekintetét a buja, hegyes háttérbe. Két alak, hosszú, lebegő ruhákba öltözve, sétál az ösvényen, formáik leegyszerűsítettek, de egy laza tempót sugallnak. A kompozíció kiegyensúlyozza az előteret a középtérrel, mélységérzetet teremtve, amely magába szippantja a nézőt.