Ez az élénk jelenet a nézőt egy virágokkal és zölddel teli kert buja nyugalmába meríti. Az impresszionista ecsetvonások szőttesét alkotják a színeknek és a fénynek, ahol a rózsaszín, sárga és zöld lágy pöttyözései keverednek a távoli lombozat és ég mélyebb kék és lila árnyaival. Egy kanyargós ösvény finoman vezeti a tekintetet ebbe a természetes menedékbe, melyet sűrű virágzó bokrok és magas, karcsú fák szegélyeznek, amelyek az alkotó finom, ritmikus mozdulataival enyhén lengedeznek. A légkör friss és hívogató, mintha hallani lehetne a levelek susogását és a madarak távoli csicsergését.

A kompozíció egyensúlyt teremt a bonyolultság és a nyugalom között, a kert organikus formái és textúrái egy harmonikus káoszban rétegeződnek, ami egyszerre intim és tágas érzetet kelt. A paletta bár változatos, mégis lágy, elcsendesült, egy nyugodt délutánt idéz egy részben felhős ég alatt. Az 1892-ben készült mű az alkotó elkötelezettségét tükrözi a fény és a természet múló hatásainak megragadására, megtestesítve az impresszionizmus lényegét. Arra hívja a nézőt, hogy ne csak lássa, hanem érezze is az élet finom lüktetését ebben a békés menedékben.