A jelenet drámai lendülettel bontakozik ki, megragadva egy nyüzsgő kikötő lényegét. A művész mesterien használ egy palettát, amelyet a tompa kékek, szürkék és arany árnyalatai dominálnak, ami a nyugalom és a természet nyers erejének érzetét kelti. Az ég, a felhők örvénylő vászna, uralja a felső részt, drámai fényt vetve a vízre és a benne pihenő hajókra.

A kompozíció a vizet át a távoli partra vezeti a szemet, majd vissza a előtérbe, ahol a hajók lehorgonyoznak. A fény a hullámokon táncol, mozgás és élet érzetét keltve. A művész technikája nyilvánvaló az aprólékos ecsetvonásokban, amelyek meghatározzák a víz, a hajók és a móló menti épületek textúráit. Az általános érzelmi hatás a békés szemlélődés, az időben megragadott csendes pillanat, valamint a kikötői munkások mindennapi életének tükröződése. Úgy érzem, mintha szinte hallanám a hajók nyikorgását és a sirályok kiáltásait.